Kedves Testvérek és Nővérek!
Új liturgikus évet kezd ma az egész Egyház: új szakaszt a hit útján, amit együtt kell megélnünk a keresztény közösségekben, s amin ugyanakkor, mint mindig, a világ történelmébe ágyazva kell járnunk, hogy megnyissuk azt Isten titka előtt, az Ő szeretetéből fakadó üdvösség előtt. Az egyházi év az adventi idővel kezdődik: csodálatos időszak, ami feléleszti a szívekben a Krisztus visszatérése utáni várakozást, s egyben első eljövetelének emlékezetét, amikoris levetkőzte isteni dicsőségét, hogy magára öltse halandó testünket.
„Legyetek éberek!” Ezzel a felszólítással fordul hozzánk Jézus a mai evangéliumban. Nemcsak hozzánk, tanítványokhoz szól, hanem mindenkihez: „Legyetek éberek!” (Mt 13,37). Üdvös felszólítás ez, ami arra emlékeztet, hogy az életnek nem csupán földi dimenziója van, hanem a „túlvilág” felé tör, mint egy kis palánta, ami a földből sarjad ki s az égre nyílik. Az ember egy gondolkodó palánta, amely szabadsággal és felelősséggel bír, s ezért mindegyikünknek arról kell majd számot adnia, hogyan élte meg, hogyan használta fel képességeit: megtartotta magának, vagy pedig kamatoztatta a testvérek javára is.
Az advent prófétája, Izajás is elgondoztat minket fájdalommal teli imádságával, amit a nép nevében intéz Istenhez. Elismeri népe mulasztásait, s egyszer csak azt mondja: „Nincs senki, aki segítségül hívná nevedet, aki fölkelne és beléd kapaszkodna. Mert elrejtetted előlünk arcodat, és kiszolgáltattál minket bűneink hatalmának.” (Iz 64,6) Hogyan is ne ütköznénk meg ezen a leíráson? Hiszen mintha a posztmodern világ bizonyos vonatkozásait tükrözné: a várost, ahol az élet névtelenné és egysíkúvá válik, ahonnan úgy tűnik, hiányzik az Isten, és az egyedüli úr az ember, mintha ő volna mindennek alkotója és rendezője. Az építmények, a munka, a gazdaság, a tömegközlekedés, a tudományok, a technika – úgy tűnik, mintha minden csakis az emberen múlna. És aztán ebben a látszólag majdnem tökéletes világban néha felkavaró dolgok történnek, akár a természetben, akár a társadalomban. S akkor aztán azt gondoljuk, hogy Isten mintegy visszavonult, hogy úgy mondjam, magunkra hagyott minket.
Valójában a világ igazi „ura” nem az ember, hanem Isten. Az evangélium azt mondja: „Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik!” (Mk 13,35-36). Az adventi idő minden évben azért van, hogy erre emlékeztessen bennünket. Hogy életünk újra megtalálja helyes irányultságát – Isten arcát. Nem egy „úr”, hanem egy Atya és barát arcát. A Szűzanyával együtt, aki az adventi időszakban is vezetőnk, tegyük magunkévá a próféta szavait: „Mégis Urunk, te vagy a mi atyánk; mi vagyunk az anyag, és te aki formálsz, a te kezed műve vagyunk mindnyájan.” (Iz 64,7).
(Eredeti szöveg itt.)
Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát,
és ő méhébe fogadá Szentlélektől Szent Fiát.
Üdvöz légy, Mária! Kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Íme, az Úr szolgálóleánya,
legyen nekem a te igéd szerint.
Üdvöz légy, Mária! Kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
És az Ige testté lőn
és miköztünk lakozék.
Üdvöz légy, Mária! Kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja!
Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire!
Könyörögjünk!
Kérünk, Téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent kegyelmedet, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az Ő kínszenvedése és keresztje által a föltámadás dicsőségébe vitessünk! Ugyanazon a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, most és mindenkor, és mindörökkön örökké. Ámen.
Angelus Domini nuntiavit Mariae
et concepit de Spiritu Sancto.
Ave Maria, gratia plena, Dominus tecum, benedicta tu in mulieribus, et benedictus fructus ventris tui, Iesus. Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis, peccatoribus, nunc, et in hora mortis nostrae. Amen.
Ecce ancilla Domini
fiat mihi secundum verbum tuum.
Ave Maria, gratia plena, Dominus tecum, benedicta tu in mulieribus, et benedictus fructus ventris tui, Iesus. Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis, peccatoribus, nunc, et in hora mortis nostrae. Amen.
Et Verbum caro factum est
et habitavit in nobis.
Ave Maria, gratia plena, Dominus tecum, benedicta tu in mulieribus, et benedictus fructus ventris tui, Iesus. Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis, peccatoribus, nunc, et in hora mortis nostrae. Amen.
Ora pro nobis, sancta Dei Genitrix
ut digni efficiamur promissionibus Christi.
Oremus!
Gratiam tuam, quaesumus, Domine, mentibus nostris infunde, ut qui Angelo nuntiante Christi, Filii tui incarnationem cognovimus, per passionem ejus et crucem ad resurrectionis gloriam perducamur. Per eundem Christum Dominum nostrum. Amen.
Gloria Patri et Filio, et Spiritui Sancto,
sicut erat in principio, et nunc et sempet, et in saecula saeculorum. Amen.
