Kedves Testvérek!

Ma, Urunk Születése ünnepi liturgiájának másnapján Szent István diakónus, az Egyház első vértanúja ünnepét üljük. Cézáreai Euzébiusz történész „a tökéletes vértanúnak” nevezi őt (Die Kirchengeschichte V,2,5: GCS II,1, Lipcse 1903, 430, magyarul: Euszebiosz Egyháztörténete. Bp., 1983.), mert az Apostolok Cselekedeteiben ez áll: „István kegyelemmel és erővel eltelve nagy csodákat és jeleket művelt a nép körében” (ApCsel 6,8). Nüsszai Szent Gergely ezt így kommentálja: „Becsületes férfiú volt, eltelve Szentlélekkel: lelki jósága folytán a szegények táplálásának feladatát látta el, szavának szabadságával és a Szentlélek erejével pedig elnémította az igazság ellenségeit” (Sermo in Sanctum Stephanum II: GNO X,1, Leiden 1990, 98). Az imádság és az evangelizáció embere volt István, akinek neve „koszorút” jelent, s Istentől elnyerte a vértanúság ajándékát. Ő ugyanis „a Szentlélekkel eltelve … látta az Isten dicsőségét” (ApCsel 7,55), s miközben megkövezték így imádkozott: „Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” (ApCsel 7,59). Majd, térdre esve vádlói számára bocsánatért esedezett: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” (ApCsel 7,60). Ezért énekli a keleti egyház himnusza: „A kövek lépcsőfokokká lettek számodra és lépcsővé a menny felé … s te örvendezve társultál az angyalok ünneplő gyülekezetéhez” (MHNAIA t. II, Roma 1889, 694.695).

Az apostolok generációját követően a vértanúk kiemelt helyre kerültek a keresztény közösség megbecsülésében. A nagyobb üldöztetések idején dicséretük felüdülést jelentett a hívők fáradságos útján és az igazságot keresőket az Úrhoz való megtérésre bátorította. Ezért az Egyház isteni rendelésből tiszteli a vértanúk ereklyéit és olyan nevekkel illeti őket mint „az élet mesterei”, „élő tanúk”, „eleven oszlopok”, „hallgató hírvivők” (Nazianzi Gergely, Oratio 43, 5: PG 36, 500 C).

Kedves Barátaim, az igazi Krisztus-követés a szeretet, amit egyes keresztény szerzők „rejtett vértanúságnak” is neveztek. Ezzel kapcsolatban írja Alexandriai Kelemen: „Akik megvalósítják az Úr parancsait, minden cselekedetükkel tanúságot tesznek róla, minthogy azt teszik, amit Ő akar, és híven segítségül hívják az Úr nevét” (Stromatum IV, 7,43,4: SC 463, Paris 2001, 130). Az evangéliumhoz való őszinte ragaszkodás, akárcsak az ókorban, ma is életeket követelhet, és a világ különböző részein számos keresztény van üldöztetésnek kitéve, s néha a vértanúságnak is. De, amint arra az Úr emlékeztet, „aki mindvégig kitart, az üdvözül” (Mt 10,22).

Forduljunk könyörgésünkkel a Legszentebb Szűzanyához, a Vértanúk Királynőjéhez, hogy őrizze meg jó szándékainkat, főképp azok irányában, akik üldöznek minket. Különösképpen ajánljuk Isten irgalmába az Egyház diakónusait, hogy Szent István példáján megvilágosodva sajátos küldetésüknek megfelelően működjenek közre az evangelizáció feladatában (vö. Verbum Domini ap. buzdítás, 94.).

(Eredeti szöveg itt.)

Szomorú aktualitást adtak az első vértanú ünnepének a Nigériában Karácsony napján elkövetett keresztény-ellenes merényletek. Az Úrangyala-ima végén XVI. Benedek határozottan kiállt mellettük és felemelte szavát a megbékélés érdekében:

„Karácsonykor még erőteljesebben száll imánk Istenhez, hogy fékezze meg az erőszakosok halált osztó kezét, s a világban uralkodjék az igazságosság és a béke. Ám földünket továbbra is ártatlan vér öntözi. Mélységes szomorúsággal értesültem a merényletek híréről, amelyek idén is Jézus Születésének napján okoztak gyászt és fájdalmat Nigéria egyes templomában. Őszinte és szeretetteljes közelségemet kívánom kinyilvánítani a keresztény közösség, s mindazok iránt, akiket ez az értelmetlen tett sújtott, s imádkozom az Úrhoz a nagyszámú áldozatért. Felemelem szavam, hogy a különböző társadalmi csoportok közreműködése révén térjen vissza a biztonság és a nyugalom. Újfent erőteljesen megismétlem: az erőszak csakis fájdalomhoz vezet, romboláshoz és halálhoz. Az egymás iránti tisztelet, a megbékélés és a szeretet az egyetlen út a békéhez.”

A Karácsonykor (és Húsvétkor) szokásos Urbi et Orbi áldás menete az Úrangyala-imádságéra hasonlít (és ilyenkor helyettesíti is ez utóbbit). A Szentatya előbb felolvasta karácsonyi üzenetét, majd 65 nyelven mondta el jókívánságait – köztük a 12. helyen magyarul kívánt „Áldott Karácsonyt” – végül pedig „Urbi et Orbi”, azaz a Városra, Rómára, és a világra adta áldását.

Az ünnepi pápai áldás teljes búcsúval járt együtt azok számára, akik azt a helyszínen, vagy a rádió, a televízió, illetve „az új technológiák révén” követték azt (ez utóbbi kitétel először most hangzott el, amikor a protodiakónus bíboros hivatalosan bejelentette az áldást).

A Szent Péter bazilika központi erkélyéről, az „Áldások loggiájáról” adott ünnepi áldáshoz XVI. Benedek korális ruhát viselt, azaz karinget és bíborszín hermelinprémes téli mozettát stólával. Régebben liturgikus öltözetet, pluviálét (palástot) és püspöksüveget viselt, valamint a ferulát, de az utóbbi években a korális ruha mellett döntöttek, hiszen az ünnepi áldásra nem liturgia keretében (mise vagy zsolozsma) kerül sor.

A pápa mellett jobbfelől Mons. Marco Agostini pápai szertartó és Jean Louis Tauran protodiakónus bíboros állt, balfelől pedig Mons. Guido Marini szertartásmester, Mons. Georg Gaenswein pápai magántitkár illetve Mauro Piacenza bíboros, a Kléruskongregáció prefektusa.

A karácsonyi pápai üzenet szövege itt található eredeti nyelven, itt elolvasható magyarul, itt pedig megtekinthető a magyar közvetítés felvétele.

Kedves Testvérek!

Advent negyedik, utolsó vasárnapján az idén az angyali üdvözlet történetét állítja elénk a liturgia. Ha azt a csodálatos képet szemléljük, amint a Szent Szűz az isteni üzenetet fogadja és felel rá, megvilágosítja bensőnket a belőle mindig újból és újból kiáradó igazság. Most különösen is Mária szüzességére szeretnék kitérni röviden, vagyis arra a tényre, hogy ő Jézus megfoganása után is szűz maradt.

A názáreti esemény hátterében Izajás jövendölése áll: „Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el.” (Is 7,14). Ez az ősi ígéret Isten Fiának megtestesülésében túláradó beteljesülést nyert. Mert Szűz Mária nemcsak fogant, de a Szentlélek erejéből, vagyis magának Istennek erejéből tette. A méhében életre kelő emberi lény Máriától ölt testet, de léte teljességgel Istentől ered. Teljesen ember, a föld porából – hogy bibliai képpel éljünk – de a magasból, a Mennyből érkezik. Jézus megismerése és hitünk szempontjából lényeges tehát, hogy Mária fogan, s mégis szűz marad, mert azt tanúsítja, hogy a kezdeményezés Istené volt, és főként, mert megmutatja, ki is az, aki megfogant. Ahogyan az Evangélium mondja: „Ezért a születendő Szentet az Isten Fiának fogják hívni” (Lk 1,35). Ebben az értelemben Mária szüzessége és Jézus istensége egymásnak kölcsönös garanciája.

Ezért olyan fontos hát az egyetlen kérdés, amit a „nagyon zavarba jött” Mária feltesz az angyalnak: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” (Lk 1,34). A maga egyszerűségében Mária nagyon is bölcs: nem kételkedik Isten hatalmában, de jobban meg akarja érteni akaratát, hogy teljesen igazodhasson ehhez az akarathoz. Máriát végtelenül meghaladja a Titok, mégis tökéletesen elfoglalja a számára annak középpontjában kijelölt helyet. Szíve és értelme teljességgel alázatos, és Isten éppen ezen egyedülálló alázatossága miatt várja ennek a lánynak „igenjét” ahhoz, hogy tervét megvalósítsa. Tiszteletben tartja méltóságát és szabadságát. Mária „igenjéből” egyszerre következik anyaság és szüzesség, s az a kívánság, hogy Őbenne minden Isten dicsőségére történjék, és a Tőle születendő Fiú egészen kegyelmi ajándék lehessen.

Kedves Barátaim, Mária szüzessége egyszeri és megismételhetetlen. Lelki jelentősége azonban minden keresztényt érint, s lényegében a hittel kapcsolatos. Aki ugyanis mélységesen bízik Isten szeretetében, az a Szentlélek működése révén magába fogadja Jézust, az ő isteni életét. Ez Karácsony titka! Mindnyájatoknak kívánom, hogy bensőséges örömben éljétek meg.

(Eredeti szöveg itt.)

Az Angelus után Szentatyánk megemlékezett a tegnapi madridi boldoggá avatásokról: a Szeplőtelen Szűz Oblátusainak 22 tagját és egy világi személyt emeltek az oltár dicsőségére, akiket a spanyol polgárháború idején gyilkoltak meg hitükért. A pápa kívánja, hogy áldozatuk a megtérés és a kiengesztelődés további számos gyümölcsét teremje.

Ezt követően a Fülöp-szigetek déli vidékeit sújtó trópusi vihar áldozatait biztosította szolidaritásáról XVI. Benedek: „Imádkozom az áldozatokért, akik nagyrészt gyermekek, továbbá a fedél nélkül maradottakért és a számos eltűnt személyért”.

Kedves Testvérek!

Az adventi idő liturgikus szövegei újfent arra hívnak minket, hogy Jézusra várakozva éljünk, hogy ne szűnjünk meg várni eljövetelét, s így nyitottak és készségesek maradjunk a Vele való találkozásra. Ezt az időszakot, amikor örvendezve várjuk Karácsony ünnepét (vö. II. Adventi Prefáció) különösen is jellemzi a szív ébersége, amit a kereszténynek mindig, a mindennapok során gyakorolnia kell. A külső környezet a szokásos, kereskedelmi jellegű üzeneteket kínálja, mégha talán visszafogottabban is a gazdasági válság miatt. A kereszténynek úgy kell élnie Adventben, hogy ne hagyja figyelmét eltéríteni a csillogás által, hanem helyesen értékelje a dolgokat, s így belső tekintetét Krisztusra szegezze. Ha ugyanis kitartunk „imádságban virrasztva és dicséretében ujjongva” (u.o.), szemeink képesek lesznek felismerni Benne a világ igazi világosságát, amely azért jön, hogy eloszlassa a homályt.

A mai, „Gaudetének” nevezett vasárnap liturgiája különösen is biztat minket az örömre: nem szomorú, hanem vidám virrasztásra. „Gaudete Domino semper” – írja Szent Pál: „örüljetek az Úrban szüntelenül!” (Fil 4,4). Az igazi öröm nem a szórakozás, kikapcsolódás gyümölcse, a szó etimológiai értelmében, vagyis az élet feladatai és felelőssége elől való menekvést értve rajta (az olasz eredetiben: divertirsi, latinul: di-vertere – ford. megj.). Az igazi öröm valami mélyebbhez kötődik. Persze a hétköznapi, gyakran szédületes életritmus közepette fontos időt találni a pihenésre, a kikapcsolódásra, de az igazi öröm az Istennel való kapcsolathoz kötődik. Aki saját életében már találkozott Krisztussal, szívében olyan derűt és örömöt tapasztal meg, amit senki és semmilyen helyzet nem tud elvenni. Szent Ágoston nagyon is jól értette ezt; az igazságot, a békét, az örömöt keresvén, miután életében már sok mindent keresett hiába, azzal a híres kifejezéssel zárja, hogy az ember szíve nyugtalan, nem lel derűt és békét, amíg meg nem nyugszik Istenben (vö. Vallomások, I,1,1). Az igazi öröm nem egy múló lelkiállapot, sem pedig valami, amit saját erőnkből érhetnénk el, hanem olyan ajándék, ami az élő Jézussal való találkozásból fakad, ha helyet adunk Neki önmagunkban, ha befogadjuk az életünket vezérlő Szentlelket. Erre hív minket Pál apostol, aki azt mondja: „A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek. Őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig” (1 Tessz 5,23). Most, az adventi időben erősödjünk meg a bizonyosságban, hogy az Úr eljött közénk és folyamatosan megújítja vigasztaló, szerető és örömteli jelenlétét. Bízzunk Benne; amint ugyancsak Szent Ágoston mondja, saját tapasztalatának fényében: az Úr közelebb van hozzánk, mint mi önmagunkhoz – „interior intimo meo et superior summo meo” (Vallomások, III,6,11).

Bízzuk utunkat a Szeplőtelen Szűzre, akinek lelke ujjongott az üdvözítő Istenben. Vezesse ő szíveinket Jézus eljövetelének örvendező várásában, egy imádsággal és jócselekedetekkel teli várakozásban.

(Eredeti szöveg itt.)

Advent harmadik vasárnapján hagyomány Rómában, hogy a város plébániáinak gyermekei elviszik a Szent Péter térre a karácsonyi betlehemeikbe szánt Jézuska-szobrokat, hogy a Szentatya megáldja azokat.

Ma külön köszöntötte XVI. Benedek az európai országok életvédő szervezeteinek jelen levő képviselőit is, akik előző nap a római városházán rendeztek konferenciát. Magyarországot Soltész Miklós családügyi és szociális államtitkár, valamint Frivaldszky Gáspár és felesége, Edit, az Együtt az Életért Közhasznú Egyesület elnöke képviselték – családostul – az Úrangyala-imádságon is.

A Szentatya szavai:

Kedves Testvérek, mai első köszöntésem a római gyermekeknek szól, akik a „Jézuskák” hagyományos megáldására jöttek el a Centro Oratori Romani szervezésében. Köszönet mindannyiótoknak! Kedves gyerekek, amikor majd betlehemetek előtt imádkoztok, emlékezzetek meg rólam is, amint én is megemlékezem rólatok. Köszönöm és boldog Karácsonyt!

Örömmel köszöntöm az életvédő mozgalom számos európai országból érkezett képviselőit a Chiara Lubich emlékének odaítélt „Kalkuttai Teréz Anya-díj” átadása alkalmából. Kedves Barátaim, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata évfordulóján emlékezzünk meg arról, hogy minden jog közül az első az élethez való jog. Minden jót kívánok tevékenységetekhez!

December 8., Szeplőtelen Fogantatás ünnepe a Vatikánban és Olaszországban is munkaszüneti nap, így a Szentatya délben a hívekkel és zarándokokkal együtt imádkozza el az Úrangyalát. Délután pedig felkeresi a Piazza di Spagna-n álló Mária-szobrot, ahol egész nap követik egymást a virágokkal hódoló hívek és zarándokcsoportok, hogy ő is a Szűzanya lábai elé helyezze virágait. Íme az idei ünnepi Úrangyala-beszéd magyarul:

Kedves Testvérek!

A mai napon Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepét üli az Egyház. Amint azt Boldog IX. Piusz az 1854-es Ineffabilis Deus apostoli levélben kijelentette, Mária „a mindenható Isten egyedülálló kegyelméből és különleges kegyéből, az emberi nem Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, az áteredő bűnnek minden szennyétől eleve megőrizve mentes volt”. Ezt a hitigazságot tartalmazzák Gábriel arkangyal hozzá intézett szavai: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr!” (Lk 1,28). A „kegyelemmel teljes” kifejezés Isten szeretetének csodálatos művére utal, amelynek révén a bűn által elveszett életünket és szabadságunkat kívánta visszaadni az Ő megtestesült, meghalt és feltámadott Egyszülött Fia által. A keleti és a nyugati Egyház a II. század óta ezért ünnepli és hívja segítségül a Szüzet, aki igenjével közelebb vitte az eget a földhöz, s így „Isten szülője és életünk dajkája” lett, ahogyan Szent Romanosz Melodosz írja egy régi himnuszban (Canticum XXV in Nativitatem B. Mariae Virginis, in J.B. Pitra, Analecta Sacra t. I, Parigi 1876, 198). A VII. században Jeruzsálemi Szent Szofroniosz magasztalja Mária nagyságát, mert Benne a Szentlélek vett lakást és úgy fogalmaz: „Te meghaladsz minden ajándékot, amellyel Isten bőkezűsége valaha is elárasztott bármely embert. Mindenkinél gazdagabb vagy a benned lakó Isten miatt” (Oratio II, 25 in SS. Deiparae Annuntiationem: PG 87, 3, 3248 AB). És amint Szent Béda Venerabilis magyarázza: „Mária áldott az asszonyok között, mert a szüzesség ékességével együtt megkapta a kegyelmet, hogy gyermeknek legyen szülője, aki Isten” (Hom I, 3: CCL 122, 16).

Mi is megkapjuk a „kegyelem teljességét”, aminek fel kell ragyognia életünkben, mert „Urunk, Jézus Krisztus Atyja – írja Szent Pál – minden lelki áldással megáldott minket… kiválasztott bennünket a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk… s eleve arra rendelt bennünket, hogy … fogadott gyermekeivé legyünk” (Ef 1,3-5). Ebben a fiúságban az Egyház által részesülünk, keresztségünk napján. Ennek kapcsán írja Bingeni Szent Hildegárd: „Az Egyház tehát szűz anyja az összes kereszténynek. A Szentlélek titokzatos erejéből foganja és hozza világra őket, s felajánlja Istennek, hogy Isten fiainak nevezzék őket” (Scivias, visio III, 12: CCL Continuatio Mediaevalis XLIII, 1978, 142). Végül pedig, Isten Anyja lelki szépségének oly sok megéneklője közül kiemelkedik Clairvaux-i Szent Bernát, aki kijelenti, hogy az „Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes” fohász „kedves Istennek, az angyaloknak és az embereknek. Az embereknek az anyaság miatt, az angyaloknak a szüzesség miatt, Istennek pedig az alázat miatt” (Sermo XLVII, De Annuntiatione Dominica: SBO VI,1, Roma 1970, 266).

Kedves barátaim, arra készülve, hogy ma délután szokás szerint lerójam hódolatomat a Szeplőtelen Szűz Mária előtt a Piazza di Spagna-n, forduljunk hő imánkkal Őhozzá, aki közbenjár Istennél, hogy segítsen hittel megünnepelni az Úr születésének immár közelgő ünnepét.

Kedves Testvérek!

A mai vasárnap az adventi idő második állomását képezi. Az egyházi év ezen időszaka azt a két személyt állítja előtérbe, akiknek kiemelkedő szerepe volt Jézus Krisztus történelmi eljövetelének előkészítésében: Szűz Máriát és Keresztelő Szent Jánost. Különösen ez utóbbira összpontosít Márk evangéliumának mai szakasza, amely Krisztus Előhírnökének személyiségét és küldetését írja le (vö. Mk 1,2-8). Jánost már kinézetében is nagyon aszketikus személyként mutatja be: teveszőrből készült ruhát visel, s a Júdea pusztájában talált sáskával és vadmézzel táplálkozik (vö. Mk 1,6). Jézus egy alkalommal azok ellentéteként mutatta be őt, akik „királyi palotában laknak”, s akik „finom ruhába öltöznek” (Mt 11,8). Keresztelő János stílusának minden keresztényt arra kellene ösztönöznie, hogy életstílusa a józanság legyen, különösen Karácsony ünnepére készülvén, amikoris az Úr – ahogy Szent Pál mondaná – „noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok” (2Kor 8,9).

János küldetése pedig a megtérésre szóló rendkívüli felhívás volt: keresztsége „új gondolkodás- és cselekvésmódra hívó lángoló felszólításhoz kapcsolódik, amely mindenekelőtt Isten ítéletének a kihirdetéséhez fűződik” (A Názáreti Jézus, I., Szent István Társulat, 31. o.), és a Messiás küszöbön álló megjelenéséhez, akit úgy jellemez, mint aki „hatalmasabb nálam”, és aki „Szentlélekkel keresztel” (Mk 1,7.8). János felszólítása tehát a józan életstílusnál tovább és mélyebbre megy: belső változásra szólít, kezdve saját bűnünk felismerésével és megvallásával. Miközben Karácsonyra készülünk fontos, hogy magunkba szálljunk, és őszintén felülvizsgáljuk életünket. Hagyjuk magunkat megvilágítani a Betlehemből kiáradó fénysugártól, annak fényétől, aki a „nagyobb”, s mégis kicsinnyé lett, aki a „hatalmasabb”, s mégis gyöngévé lett.

Mind a négy evangélista Izajás próféta egyik mondatára utal Keresztelő János prédikációjának bemutatásakor: „Egy hang kiált: ’Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át’” (Iz 40,3). Márk egy másik prófétától, Malakiástól is idéz, aki azt mondja: „Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat” (Mk 1,2, vö. Mal 3,1). Ezekben az ószövetségi utalásokban „Isten megmentő beavatkozásáról van szó, aki előlép rejtettségéből, hogy ítéljen és megmentsen; neki kell megnyitni az ajtót, előkészíteni az utat” (A Názáreti Jézus, I., Szent István Társulat, 31. o.).

Bízzuk Mária, a várakozó Szűz anyai közbenjárására az érkező Úr elé vivő utunkat, miközben haladunk tovább az Adventben, hogy előkészítsük szívünkben és életünkben az Emmánuel, a velünk levő Isten eljövetelét.

(Eredeti szöveg itt.)

Az Úrangyala-imádság végén elhangzott üzenetében a Szentatya három, a migránsokkal, menekültekkel kapcsolatos évfordulóra kívánta felhívni a figyelmet:

„A következő napokban ünneplik Genfben és más városokban a Nemzetközi Migrációs Szervezet létrejöttének 50., a Menekültek Státusáról Szóló Genfi Egyezmény 60., valamint a Hontalanság Eseteinek Csökkentéséről Szóló Egyezmény 50. évfordulóját.

Az Úrnak ajánlom mindazokat, akiknek – gyakran kényszer hatására – el kell hagyniuk saját országukat, vagy nincsen állampolgárságuk. Szolidaritásra bátorítok velük kapcsolatban, s imádkozom mindazokért, akik – súlyos fáradalmak és veszélyek árán is – ezen szükséghelyzetben levő testvérek védelmén és megsegítésén fáradoznak.”

Ezt nemcsak az indokolta, hogy a Vatikánban külön dikasztérium foglalkozik a migránsok lelkipásztori ellátásának ügyével, hanem az is, hogy a Szentszék éppen a december 5-7-i ünnepi IOM-ülésen válik a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) tagjává.

A Genfi Egyezményt a Szentszék 1956-ban írta alá, és csatlakozott az 1967-es kiegészítő jegyzőkönyvhöz is. A hontalanság megelőzésével kapcsolatos egyezményhez viszont a Szentszék nem csatlakozott, tekintettel a Vatikánvárosi Állam és a vatikáni állampolgárság sajátosságaira.

XVI. Benedek Úrangyala-beszédeiből korábban a Vatikáni Figyelő is közölt már részleteket.

2011. március 27. - A pápa és a líbiai beavatkozás

2011. március 20. - A Szentszék és az észak-afrikai helyzet

2010. december 12. - Úrangyala: magyar köszöntés, Kisjézus-szobrok

2010. március 7. - Isten mindenhatósága és a világban tapasztalható rossz

2010. január 3. - Miben reméljünk 2010-ben?

2010. január 1. - Egyszerűen le kell tenni a fegyvert

2010. január 1. - Környezetvédelem XVI. Benedek szerint

2009. december 20. - A Karácsony ma sem gyermekmese…

2009. december 13. - A betlehem az élet iskolája

2009. november 15. - Magyar köszöntés az Úrangyala imádság végén