2011. dec. 4. 22:53 - írta vatikanifigyelo

Kedves Testvérek!

A mai vasárnap az adventi idő második állomását képezi. Az egyházi év ezen időszaka azt a két személyt állítja előtérbe, akiknek kiemelkedő szerepe volt Jézus Krisztus történelmi eljövetelének előkészítésében: Szűz Máriát és Keresztelő Szent Jánost. Különösen ez utóbbira összpontosít Márk evangéliumának mai szakasza, amely Krisztus Előhírnökének személyiségét és küldetését írja le (vö. Mk 1,2-8). Jánost már kinézetében is nagyon aszketikus személyként mutatja be: teveszőrből készült ruhát visel, s a Júdea pusztájában talált sáskával és vadmézzel táplálkozik (vö. Mk 1,6). Jézus egy alkalommal azok ellentéteként mutatta be őt, akik „királyi palotában laknak”, s akik „finom ruhába öltöznek” (Mt 11,8). Keresztelő János stílusának minden keresztényt arra kellene ösztönöznie, hogy életstílusa a józanság legyen, különösen Karácsony ünnepére készülvén, amikoris az Úr – ahogy Szent Pál mondaná – „noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok” (2Kor 8,9).

János küldetése pedig a megtérésre szóló rendkívüli felhívás volt: keresztsége „új gondolkodás- és cselekvésmódra hívó lángoló felszólításhoz kapcsolódik, amely mindenekelőtt Isten ítéletének a kihirdetéséhez fűződik” (A Názáreti Jézus, I., Szent István Társulat, 31. o.), és a Messiás küszöbön álló megjelenéséhez, akit úgy jellemez, mint aki „hatalmasabb nálam”, és aki „Szentlélekkel keresztel” (Mk 1,7.8). János felszólítása tehát a józan életstílusnál tovább és mélyebbre megy: belső változásra szólít, kezdve saját bűnünk felismerésével és megvallásával. Miközben Karácsonyra készülünk fontos, hogy magunkba szálljunk, és őszintén felülvizsgáljuk életünket. Hagyjuk magunkat megvilágítani a Betlehemből kiáradó fénysugártól, annak fényétől, aki a „nagyobb”, s mégis kicsinnyé lett, aki a „hatalmasabb”, s mégis gyöngévé lett.

Mind a négy evangélista Izajás próféta egyik mondatára utal Keresztelő János prédikációjának bemutatásakor: „Egy hang kiált: ’Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át’” (Iz 40,3). Márk egy másik prófétától, Malakiástól is idéz, aki azt mondja: „Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat” (Mk 1,2, vö. Mal 3,1). Ezekben az ószövetségi utalásokban „Isten megmentő beavatkozásáról van szó, aki előlép rejtettségéből, hogy ítéljen és megmentsen; neki kell megnyitni az ajtót, előkészíteni az utat” (A Názáreti Jézus, I., Szent István Társulat, 31. o.).

Bízzuk Mária, a várakozó Szűz anyai közbenjárására az érkező Úr elé vivő utunkat, miközben haladunk tovább az Adventben, hogy előkészítsük szívünkben és életünkben az Emmánuel, a velünk levő Isten eljövetelét.

(Eredeti szöveg itt.)