2012. márc. 4. 20:44 - írta vatikanifigyelo

Kedves Testvérek!

Nagyböjtnek ez a második vasárnapja Krisztus Színeváltozásának vasárnapja. Nagyböjti utunkon a liturgia előbb a pusztába szólított bennünket Krisztussal, hogy vele együtt szálljunk szembe a kísértésekkel és győzzük le a azokat, most pedig arra hív, hogy vele együtt menjünk fel az imádság „hegyére”, hogy arcán Isten dicsőséges fényét szemléljük. Krisztus színeváltozásának jelenetéről Máté, Márk és Lukács evangélista egybehangzóan számol be. Annak két lényeges eleme van: először is Jézus tanítványaival, Péterrel, Jakabbal és Jánossal felmegy egy magas hegyre, és ott „átváltozott előttük” (Mk 9,2), arca és ruhája ragyogó fényt árasztott, miközben mellette megjelent Mózes és Illés. Másodszor pedig a hegy csúcsát egy felhő fedte be, amelyből hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” (Mk 9,7). A fény és a hang: az isteni fény, ami Jézus arcán ragyog, és a mennyei Atya hangja, aki tanúságot tesz mellette és megparancsolja, hogy hallgassanak rá.

A Színeváltozás titkát nem lehet kiragadni a Jézus által bejárt út kontextusából. Immár határozottan küldetése beteljesülése felé tart, jól tudván, hogy a feltámadáshoz a szenvedésen és a kereszthalálon át jut el. Nyíltan beszélt erről a tanítványoknak, akik azonban nem értették meg, sőt elutasították ezt a lehetőséget, mert nem Isten szerint gondolkoznak, hanem az emberek szerint (vö. Mt 16,23). Jézus ezért hármójukat felviszi a hegyre és felfedi isteni dicsőségét, az Igazság és Szeretet ragyogását. Azt akarja Jézus, hogy ez a fény világítsa meg majd szívüket, amikor szenvedésének és halálának sűrű sötétjén kell átvergődniük, amikor a kereszt botránya elviselhetetlen lesz számukra. Az Isten fény, és Jézus ennek a Benne lakozó fénynek élményével kívánja megajándékozni legszorosabb barátait. Így aztán Ő onnantól fogva belső világossággá lesz számukra, amely képes megvédeni őket a homály támadásaitól. Jézus a legsötétebb éjben is lámpás, amely soha ki nem huny. Szent Ágoston egy nagyon szép kifejezéssel foglalja össze ezt a titkot: „Ami a látható nap a testi szemnek, az [Krisztus] a szív szemének” (Sermo 78, 2: PL 38, 490).

Kedves Testvérek, mindannyiunknak szükségünk van belső fényre, hogy túljussunk az élet megpróbáltatásain. Ez a fény Istentől származik és Krisztus ajándékozza nekünk, Akiben az istenség teljessége lakozik (vö. Kol 2,9). Menjünk fel Jézussal az imádság hegyére, és szeretettel, igazsággal eltelt arcát szemlélve hagyjuk, hogy bensőnket átjárja az Ő fénye. Kérjük Szűz Máriától, aki hitünk útján vezérel minket, segítsen megtapasztalni ezt az élményt a Nagyböjtben azáltal, hogy minden nap találunk néhány pillanatot a csöndes imádságra és Isten Igéjének hallgatására.

(Eredeti szöveg itt.)