Kedves testvérek!
Ma, Urunk Megjelenése Ünnepén a Szent Péter-bazilikában két új püspököt szenteltem, ezért bocsássátok meg a késést. Vízkereszt egy nagyon régi ünnep, mely a keresztény Keletről származik és azt emeli ki, hogy Jézus Krisztus megnyilvánult minden nép számára: őket jelképezik a Napkeleti Bölcsek, akik a Betlehemben épphogy megszületett zsidók királyát jöttek imádni, Szent Máté Evangéliuménak elbeszélése szerint (vö. Mt 2,1-12). A Karácsony éjjelén gyúlt „új fény” (vö. I. karácsonyi prefáció) ma felragyog az egész világ számára, amint azt a csillag képe is sugallja, az égi jel, ami a Bölcsek figyelmét felkeltve elvezette őket Júdeába.
Az egész karácsonyi-vízkereszti időszakot a fény témája jellemzi, ami azzal is kapcsolatos, hogy az északi féltekén a téli napfordulót követően a nappalok újra elkezdenek hosszabbodni az éjszakához képest. Azonban földrajzi helyzetétől eltekintve minden nép számára érvényes Krisztus szava: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (Jn 8,12). Jézus a nap, mely feltűnt az emberiség horizontján, hogy megvilágosítsa mindannyiunk személyes létezését és együtt elvezessen minket zarándokutunk céljához, a szabadság és a béke földjére, ahol mindörökre teljes közösségben élünk majd Istennel és egymás között.
Krisztus az üdvösség ezen misztériumának hirdetését Egyházára bízta. Ahogyan Szent Pál írja, „a Lélek a szent apostoloknak és prófétáknak kinyilatkoztatta, hogy Jézus Krisztusban a pogányok is társörökösök, tagjai az egy testnek, és részesei az ígéretnek, az evangélium révén” (Ef 3,5-6). Az Izajás próféta által Jeruzsálem szent városához intézett felhívás az Egyházra is alkalmazható: „Kelj föl, ragyogj föl, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted! Mert még sötétség borítja a földet, és homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad” (Iz 60,1-2). Így is van, ahogy a próféta mondja: a világ a maga összes erőforrásával sem képes világosságot biztosítani az emberiségnek, hogy útján eligazodhasson. Ezt tapasztaljuk napjainkban is: a nyugati civilizáció irányvesztettnek tűnik, csak tapogatózik. De az Egyház, Isten Igéjének köszönhetően átlát a homályon. Nem nyújt szakmai megoldásokat, de tekintetét a célra szegezi és az Evangélium világosságát kínálja fel minden jószándékú embernek, bármely nemzethez vagy kultúrkörhöz tartozzék is.
Ez a feladata a pápai képviselőknek is az államoknál és a nemzetközi szervezetekben. Amint említettem, éppen ma délelőtt volt abban az örömben részem, hogy két apostoli nunciust szentelhettem püspökké. Ajánljuk Szűz Máriának az ő szolgálatukat és az egész Egyház evangelizációs művét.
(Eredeti szöveg itt.)
A Karácsonykor (és Húsvétkor) szokásos Urbi et Orbi áldás menete az Úrangyala-imádságéra hasonlít (és ilyenkor helyettesíti is ez utóbbit). A Szentatya előbb felolvasta karácsonyi üzenetét, majd 65 nyelven mondta el jókívánságait – köztük a 12. helyen magyarul kívánt „Áldott Karácsonyt” – végül pedig „Urbi et Orbi”, azaz a Városra, Rómára, és a világra adta áldását.
Az ünnepi pápai áldás teljes búcsúval járt együtt azok számára, akik azt a helyszínen, vagy a rádió, a televízió, illetve „az új technológiák révén” követték azt (ez utóbbi kitétel először most hangzott el, amikor a protodiakónus bíboros hivatalosan bejelentette az áldást).
A Szent Péter bazilika központi erkélyéről, az „Áldások loggiájáról” adott ünnepi áldáshoz XVI. Benedek korális ruhát viselt, azaz karinget és bíborszín hermelinprémes téli mozettát stólával. Régebben liturgikus öltözetet, pluviálét (palástot) és püspöksüveget viselt, valamint a ferulát, de az utóbbi években a korális ruha mellett döntöttek, hiszen az ünnepi áldásra nem liturgia keretében (mise vagy zsolozsma) kerül sor.
A pápa mellett jobbfelől Mons. Marco Agostini pápai szertartó és Jean Louis Tauran protodiakónus bíboros állt, balfelől pedig Mons. Guido Marini szertartásmester, Mons. Georg Gaenswein pápai magántitkár illetve Mauro Piacenza bíboros, a Kléruskongregáció prefektusa.
A karácsonyi pápai üzenet szövege itt található eredeti nyelven, itt elolvasható magyarul, itt pedig megtekinthető a magyar közvetítés felvétele.
Kedves Testvérek!
Advent negyedik, utolsó vasárnapján az idén az angyali üdvözlet történetét állítja elénk a liturgia. Ha azt a csodálatos képet szemléljük, amint a Szent Szűz az isteni üzenetet fogadja és felel rá, megvilágosítja bensőnket a belőle mindig újból és újból kiáradó igazság. Most különösen is Mária szüzességére szeretnék kitérni röviden, vagyis arra a tényre, hogy ő Jézus megfoganása után is szűz maradt.
A názáreti esemény hátterében Izajás jövendölése áll: „Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el.” (Is 7,14). Ez az ősi ígéret Isten Fiának megtestesülésében túláradó beteljesülést nyert. Mert Szűz Mária nemcsak fogant, de a Szentlélek erejéből, vagyis magának Istennek erejéből tette. A méhében életre kelő emberi lény Máriától ölt testet, de léte teljességgel Istentől ered. Teljesen ember, a föld porából – hogy bibliai képpel éljünk – de a magasból, a Mennyből érkezik. Jézus megismerése és hitünk szempontjából lényeges tehát, hogy Mária fogan, s mégis szűz marad, mert azt tanúsítja, hogy a kezdeményezés Istené volt, és főként, mert megmutatja, ki is az, aki megfogant. Ahogyan az Evangélium mondja: „Ezért a születendő Szentet az Isten Fiának fogják hívni” (Lk 1,35). Ebben az értelemben Mária szüzessége és Jézus istensége egymásnak kölcsönös garanciája.
Ezért olyan fontos hát az egyetlen kérdés, amit a „nagyon zavarba jött” Mária feltesz az angyalnak: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” (Lk 1,34). A maga egyszerűségében Mária nagyon is bölcs: nem kételkedik Isten hatalmában, de jobban meg akarja érteni akaratát, hogy teljesen igazodhasson ehhez az akarathoz. Máriát végtelenül meghaladja a Titok, mégis tökéletesen elfoglalja a számára annak középpontjában kijelölt helyet. Szíve és értelme teljességgel alázatos, és Isten éppen ezen egyedülálló alázatossága miatt várja ennek a lánynak „igenjét” ahhoz, hogy tervét megvalósítsa. Tiszteletben tartja méltóságát és szabadságát. Mária „igenjéből” egyszerre következik anyaság és szüzesség, s az a kívánság, hogy Őbenne minden Isten dicsőségére történjék, és a Tőle születendő Fiú egészen kegyelmi ajándék lehessen.
Kedves Barátaim, Mária szüzessége egyszeri és megismételhetetlen. Lelki jelentősége azonban minden keresztényt érint, s lényegében a hittel kapcsolatos. Aki ugyanis mélységesen bízik Isten szeretetében, az a Szentlélek működése révén magába fogadja Jézust, az ő isteni életét. Ez Karácsony titka! Mindnyájatoknak kívánom, hogy bensőséges örömben éljétek meg.
(Eredeti szöveg itt.)
Advent harmadik vasárnapján hagyomány Rómában, hogy a város plébániáinak gyermekei elviszik a Szent Péter térre a karácsonyi betlehemeikbe szánt Jézuska-szobrokat, hogy a Szentatya megáldja azokat.
Ma külön köszöntötte XVI. Benedek az európai országok életvédő szervezeteinek jelen levő képviselőit is, akik előző nap a római városházán rendeztek konferenciát. Magyarországot Soltész Miklós családügyi és szociális államtitkár, valamint Frivaldszky Gáspár és felesége, Edit, az Együtt az Életért Közhasznú Egyesület elnöke képviselték – családostul – az Úrangyala-imádságon is.
Kedves Testvérek, mai első köszöntésem a római gyermekeknek szól, akik a „Jézuskák” hagyományos megáldására jöttek el a Centro Oratori Romani szervezésében. Köszönet mindannyiótoknak! Kedves gyerekek, amikor majd betlehemetek előtt imádkoztok, emlékezzetek meg rólam is, amint én is megemlékezem rólatok. Köszönöm és boldog Karácsonyt!
Örömmel köszöntöm az életvédő mozgalom számos európai országból érkezett képviselőit a Chiara Lubich emlékének odaítélt „Kalkuttai Teréz Anya-díj” átadása alkalmából. Kedves Barátaim, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata évfordulóján emlékezzünk meg arról, hogy minden jog közül az első az élethez való jog. Minden jót kívánok tevékenységetekhez!
Kedves Testvérek!
A mai vasárnap az adventi idő második állomását képezi. Az egyházi év ezen időszaka azt a két személyt állítja előtérbe, akiknek kiemelkedő szerepe volt Jézus Krisztus történelmi eljövetelének előkészítésében: Szűz Máriát és Keresztelő Szent Jánost. Különösen ez utóbbira összpontosít Márk evangéliumának mai szakasza, amely Krisztus Előhírnökének személyiségét és küldetését írja le (vö. Mk 1,2-8). Jánost már kinézetében is nagyon aszketikus személyként mutatja be: teveszőrből készült ruhát visel, s a Júdea pusztájában talált sáskával és vadmézzel táplálkozik (vö. Mk 1,6). Jézus egy alkalommal azok ellentéteként mutatta be őt, akik „királyi palotában laknak”, s akik „finom ruhába öltöznek” (Mt 11,8). Keresztelő János stílusának minden keresztényt arra kellene ösztönöznie, hogy életstílusa a józanság legyen, különösen Karácsony ünnepére készülvén, amikoris az Úr – ahogy Szent Pál mondaná – „noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok” (2Kor 8,9).
János küldetése pedig a megtérésre szóló rendkívüli felhívás volt: keresztsége „új gondolkodás- és cselekvésmódra hívó lángoló felszólításhoz kapcsolódik, amely mindenekelőtt Isten ítéletének a kihirdetéséhez fűződik” (A Názáreti Jézus, I., Szent István Társulat, 31. o.), és a Messiás küszöbön álló megjelenéséhez, akit úgy jellemez, mint aki „hatalmasabb nálam”, és aki „Szentlélekkel keresztel” (Mk 1,7.8). János felszólítása tehát a józan életstílusnál tovább és mélyebbre megy: belső változásra szólít, kezdve saját bűnünk felismerésével és megvallásával. Miközben Karácsonyra készülünk fontos, hogy magunkba szálljunk, és őszintén felülvizsgáljuk életünket. Hagyjuk magunkat megvilágítani a Betlehemből kiáradó fénysugártól, annak fényétől, aki a „nagyobb”, s mégis kicsinnyé lett, aki a „hatalmasabb”, s mégis gyöngévé lett.
Mind a négy evangélista Izajás próféta egyik mondatára utal Keresztelő János prédikációjának bemutatásakor: „Egy hang kiált: ’Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át’” (Iz 40,3). Márk egy másik prófétától, Malakiástól is idéz, aki azt mondja: „Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat” (Mk 1,2, vö. Mal 3,1). Ezekben az ószövetségi utalásokban „Isten megmentő beavatkozásáról van szó, aki előlép rejtettségéből, hogy ítéljen és megmentsen; neki kell megnyitni az ajtót, előkészíteni az utat” (A Názáreti Jézus, I., Szent István Társulat, 31. o.).
Bízzuk Mária, a várakozó Szűz anyai közbenjárására az érkező Úr elé vivő utunkat, miközben haladunk tovább az Adventben, hogy előkészítsük szívünkben és életünkben az Emmánuel, a velünk levő Isten eljövetelét.
(Eredeti szöveg itt.)
