Kedves Testvérek!
Az év első napjának liturgiájában felhangzik a bibliai hármas áldás: „Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged, ragyogtassa rád arcát az Úr és kegyelmezzen néked, fordítsa feléd arcát az Úr, s adjon békét tenéked!” (Szám 6,24-26). Azért szemlélhetjük Isten arcát, mert Jézusban megmutatta magát: Ő a láthatatlan Isten látható képmása. Méghozzá Szűz Máriának is köszönhetően, akinek ma legfontosabb címét ünnepeljük, melynek révén egyedülálló módon részese lett az üdvtörténetnek: ő Isten Anyja. A Magasságbeli Fia az ő méhében öltötte magára a mi testünket, és mi láthatjuk dicsőségét (vö. Jn 1,14), érezhetjük a velünk való Isten jelenlétét.
Úgy kezdjük hát a 2012-es új esztendőt, hogy tekintetünket Isten Arcára szegezzük, aki a betlehemi Gyermekben mutatta meg önmagát, illetve Édesanyjára, Máriára, aki alázatos ráhagyatkozással elfogadta az isteni tervet. Nagylelkű „igenjének” köszönhetően jelent meg a világban az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert (vö. Jn 1,9), és nyílt meg számunkra a béke útja.
Kedves testvérek, amint az immár hagyomány, ma ünnepeljük a Béke Világnapját, a negyvenötödiket. Az államfőkhöz, a nemzetek képviselőihez és minden jószándékú emberhez intézett üzenetemben – melynek témája „A fiatalok nevelése a békére és az igazságosságra” – arra kívántam felhívni a figyelmet, mennyire szükséges és sürgető biztosítani az új nemzedékek számára a személy teljes értékű képzését célzó megfelelő nevelést, beleértve annak erkölcsi-szellemi dimenzióját is (vö. 3. pont). Különösen is hangsúlyozni szeretném, mennyire fontos az igazságosság és a béke értékeire nevelni. Ma a fiatalok némi szorongással tekintenek a jövőre életük figyelmet érdemlő vonatkozásait illetően, úgymint „olyan képzésben részesülni, amely mélységében felkészíti őket a valóság megértésére, a családalapítás nehézségei, a stabil munkahely, valamint ténylegesen hozzájárulni az emberibb és szolidárisabb társadalom építéséhez a politika, a kultúra és a gazdaság területén” (1. pont). Mindenkit arra szólítok, hogy türelemmel és kitartóan keresse az igazságosságot és a békét, hogy őrizze magában a vágyat a helyes és igaz dolgok iránt (5. pont). A béke sosem teljesen megvalósítható, hanem egy cél, amely felé mindannyiunknak törekednünk kell s amelyért mindannyiunknak tennünk kell.
Imádkozzunk azért, hogy az utat olykor fáradságossá tevő nehézségek ellenére ez a mélységes vágy a kiengesztelődés, az igazságosság és a béke konkrét gesztusaiban öltsön testet. Imádkozzunk azért, hogy a nemzetek felelősei újfent készséggel vállalják, hogy elfogadják és elősegítik az emberiség ezen elnyomhatatlan sóhaját. Bízzuk ezen óhajunkat a „Béke Királya” Édesanyjának közbenjárására, hogy a most kezdődő év a remény és a békés együttélés ideje legyen az egész világban.
(Eredeti szöveg itt.)
Kedves Testvérek!
Advent negyedik, utolsó vasárnapján az idén az angyali üdvözlet történetét állítja elénk a liturgia. Ha azt a csodálatos képet szemléljük, amint a Szent Szűz az isteni üzenetet fogadja és felel rá, megvilágosítja bensőnket a belőle mindig újból és újból kiáradó igazság. Most különösen is Mária szüzességére szeretnék kitérni röviden, vagyis arra a tényre, hogy ő Jézus megfoganása után is szűz maradt.
A názáreti esemény hátterében Izajás jövendölése áll: „Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el.” (Is 7,14). Ez az ősi ígéret Isten Fiának megtestesülésében túláradó beteljesülést nyert. Mert Szűz Mária nemcsak fogant, de a Szentlélek erejéből, vagyis magának Istennek erejéből tette. A méhében életre kelő emberi lény Máriától ölt testet, de léte teljességgel Istentől ered. Teljesen ember, a föld porából – hogy bibliai képpel éljünk – de a magasból, a Mennyből érkezik. Jézus megismerése és hitünk szempontjából lényeges tehát, hogy Mária fogan, s mégis szűz marad, mert azt tanúsítja, hogy a kezdeményezés Istené volt, és főként, mert megmutatja, ki is az, aki megfogant. Ahogyan az Evangélium mondja: „Ezért a születendő Szentet az Isten Fiának fogják hívni” (Lk 1,35). Ebben az értelemben Mária szüzessége és Jézus istensége egymásnak kölcsönös garanciája.
Ezért olyan fontos hát az egyetlen kérdés, amit a „nagyon zavarba jött” Mária feltesz az angyalnak: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” (Lk 1,34). A maga egyszerűségében Mária nagyon is bölcs: nem kételkedik Isten hatalmában, de jobban meg akarja érteni akaratát, hogy teljesen igazodhasson ehhez az akarathoz. Máriát végtelenül meghaladja a Titok, mégis tökéletesen elfoglalja a számára annak középpontjában kijelölt helyet. Szíve és értelme teljességgel alázatos, és Isten éppen ezen egyedülálló alázatossága miatt várja ennek a lánynak „igenjét” ahhoz, hogy tervét megvalósítsa. Tiszteletben tartja méltóságát és szabadságát. Mária „igenjéből” egyszerre következik anyaság és szüzesség, s az a kívánság, hogy Őbenne minden Isten dicsőségére történjék, és a Tőle születendő Fiú egészen kegyelmi ajándék lehessen.
Kedves Barátaim, Mária szüzessége egyszeri és megismételhetetlen. Lelki jelentősége azonban minden keresztényt érint, s lényegében a hittel kapcsolatos. Aki ugyanis mélységesen bízik Isten szeretetében, az a Szentlélek működése révén magába fogadja Jézust, az ő isteni életét. Ez Karácsony titka! Mindnyájatoknak kívánom, hogy bensőséges örömben éljétek meg.
(Eredeti szöveg itt.)
December 8., Szeplőtelen Fogantatás ünnepe a Vatikánban és Olaszországban is munkaszüneti nap, így a Szentatya délben a hívekkel és zarándokokkal együtt imádkozza el az Úrangyalát. Délután pedig felkeresi a Piazza di Spagna-n álló Mária-szobrot, ahol egész nap követik egymást a virágokkal hódoló hívek és zarándokcsoportok, hogy ő is a Szűzanya lábai elé helyezze virágait. Íme az idei ünnepi Úrangyala-beszéd magyarul:
Kedves Testvérek!
A mai napon Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepét üli az Egyház. Amint azt Boldog IX. Piusz az 1854-es Ineffabilis Deus apostoli levélben kijelentette, Mária „a mindenható Isten egyedülálló kegyelméből és különleges kegyéből, az emberi nem Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, az áteredő bűnnek minden szennyétől eleve megőrizve mentes volt”. Ezt a hitigazságot tartalmazzák Gábriel arkangyal hozzá intézett szavai: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr!” (Lk 1,28). A „kegyelemmel teljes” kifejezés Isten szeretetének csodálatos művére utal, amelynek révén a bűn által elveszett életünket és szabadságunkat kívánta visszaadni az Ő megtestesült, meghalt és feltámadott Egyszülött Fia által. A keleti és a nyugati Egyház a II. század óta ezért ünnepli és hívja segítségül a Szüzet, aki igenjével közelebb vitte az eget a földhöz, s így „Isten szülője és életünk dajkája” lett, ahogyan Szent Romanosz Melodosz írja egy régi himnuszban (Canticum XXV in Nativitatem B. Mariae Virginis, in J.B. Pitra, Analecta Sacra t. I, Parigi 1876, 198). A VII. században Jeruzsálemi Szent Szofroniosz magasztalja Mária nagyságát, mert Benne a Szentlélek vett lakást és úgy fogalmaz: „Te meghaladsz minden ajándékot, amellyel Isten bőkezűsége valaha is elárasztott bármely embert. Mindenkinél gazdagabb vagy a benned lakó Isten miatt” (Oratio II, 25 in SS. Deiparae Annuntiationem: PG 87, 3, 3248 AB). És amint Szent Béda Venerabilis magyarázza: „Mária áldott az asszonyok között, mert a szüzesség ékességével együtt megkapta a kegyelmet, hogy gyermeknek legyen szülője, aki Isten” (Hom I, 3: CCL 122, 16).
Mi is megkapjuk a „kegyelem teljességét”, aminek fel kell ragyognia életünkben, mert „Urunk, Jézus Krisztus Atyja – írja Szent Pál – minden lelki áldással megáldott minket… kiválasztott bennünket a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk… s eleve arra rendelt bennünket, hogy … fogadott gyermekeivé legyünk” (Ef 1,3-5). Ebben a fiúságban az Egyház által részesülünk, keresztségünk napján. Ennek kapcsán írja Bingeni Szent Hildegárd: „Az Egyház tehát szűz anyja az összes kereszténynek. A Szentlélek titokzatos erejéből foganja és hozza világra őket, s felajánlja Istennek, hogy Isten fiainak nevezzék őket” (Scivias, visio III, 12: CCL Continuatio Mediaevalis XLIII, 1978, 142). Végül pedig, Isten Anyja lelki szépségének oly sok megéneklője közül kiemelkedik Clairvaux-i Szent Bernát, aki kijelenti, hogy az „Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes” fohász „kedves Istennek, az angyaloknak és az embereknek. Az embereknek az anyaság miatt, az angyaloknak a szüzesség miatt, Istennek pedig az alázat miatt” (Sermo XLVII, De Annuntiatione Dominica: SBO VI,1, Roma 1970, 266).
Kedves barátaim, arra készülve, hogy ma délután szokás szerint lerójam hódolatomat a Szeplőtelen Szűz Mária előtt a Piazza di Spagna-n, forduljunk hő imánkkal Őhozzá, aki közbenjár Istennél, hogy segítsen hittel megünnepelni az Úr születésének immár közelgő ünnepét.
