Kedves Testvérek!
Húsvétot ünnepelvén minden évben újra átéljük Jézus első tanítványainak élményét, a Feltámadottal való találkozás élményét. János Evangéliuma elbeszéli, hogy Jézus megjelent közöttük az emeleti teremben a feltámadás napjának estéjén, „a hét első napján”, majd pedig „nyolc nap múlva” (vö. Jn 20,19.26). Az a nap, amit később „az Úr napjának”, vasárnapnak neveztek, a gyülekezet napja, amikor a keresztény közösség összegyűlt a saját kultuszra, az Eucharisztiára. Ez az új kultusz kezdettől fogva elkülönült a zsidóság szombatjától. Tulajdonképpen az Úr napjának ünneplése Krisztus feltámadásának egyik nagyon erős bizonyítéka, mert csakis egy rendkívüli és magával ragadó esemény késztethette arra az első keresztényeket, hogy a zsidó szombattól eltérő kultuszt kezdjenek.
A keresztény kultusz ma sem csupán múltbeli események emlékezete, s nem is egy sajátos misztikus belső élmény, hanem lényegét tekintve a feltámadott Úrral való találkozás, aki Isten dimenziójában él, túl időn és téren, s mégis valóságos módon jelenvalóvá lesz a közösség körében, szól hozzánk a Szentírásban, s megtöri számunkra az örök élet kenyerét. Ezen jelek révén átéljük azt, amit a tanítványok megtapasztaltak, vagyis a tényt, hogy Jézust látták, s mégsem ismerték fel; hogy megérintették testét, egy valódi, azonban a földi kötelékektől szabad testet.
Nagyon fontos, amiről az Evangélium beszámol, hogy tudniillik Jézus kétszer megjelenvén az apostoloknak az emeleti teremben többször elismételte a „Békesség nektek!” köszöntést (Jn 20,19.21.26.). A hagyományos békeköszöntés, a salom itt valami újdonsággá válik: annak a békének adományává lesz, amit csakis Jézus adhat meg, mert annak a döntő győzelemnek gyümölcse, amit ő aratott a rossz felett. Az a „béke”, amit Jézus barátainak nyújt Isten szeretetének gyümölcse, azé a szereteté, aminek erejéből ő meghalt a kereszten és vérét ontotta mint szelíd és alázatos Bárány „akit kegyelem és igazság tölt be” (Jn 1,14). Ezért kívánta Boldog II. János Pál ezt a húsvétot követő vasárnapot az Isteni Irgalmasságról elnevezni, egy konkrét ikonnal: Krisztus átdöfött oldalából vér és víz folyik, a szemtanú János apostol tanúsága szerint (vö. Jn 19,34-37). De Jézus immár feltámadt, és az élő Jézusból fakadnak a húsvéti szentségek, a keresztség és az Eucharisztia: aki hittel veszi azokat az örök életet kapja ajándékba.
Kedves testvérek, fogadjuk el a béke adományát, amit a feltámadott Jézus nyújt felénk, hagyjuk szívünket átjárni irgalmassága által! Ily módon, a Szentlélek erejéből, aki Krisztust feltámasztotta a halottak közül, mi is el tudjuk vinni másoknak ezeket a húsvéti adományokat. Ezt kérjük a szentséges Szűz Mária, az Irgalmasság Anyja közbenjárására.
(Eredeti szöveg itt.)
Kedves Testvérek!
Az év első napjának liturgiájában felhangzik a bibliai hármas áldás: „Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged, ragyogtassa rád arcát az Úr és kegyelmezzen néked, fordítsa feléd arcát az Úr, s adjon békét tenéked!” (Szám 6,24-26). Azért szemlélhetjük Isten arcát, mert Jézusban megmutatta magát: Ő a láthatatlan Isten látható képmása. Méghozzá Szűz Máriának is köszönhetően, akinek ma legfontosabb címét ünnepeljük, melynek révén egyedülálló módon részese lett az üdvtörténetnek: ő Isten Anyja. A Magasságbeli Fia az ő méhében öltötte magára a mi testünket, és mi láthatjuk dicsőségét (vö. Jn 1,14), érezhetjük a velünk való Isten jelenlétét.
Úgy kezdjük hát a 2012-es új esztendőt, hogy tekintetünket Isten Arcára szegezzük, aki a betlehemi Gyermekben mutatta meg önmagát, illetve Édesanyjára, Máriára, aki alázatos ráhagyatkozással elfogadta az isteni tervet. Nagylelkű „igenjének” köszönhetően jelent meg a világban az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert (vö. Jn 1,9), és nyílt meg számunkra a béke útja.
Kedves testvérek, amint az immár hagyomány, ma ünnepeljük a Béke Világnapját, a negyvenötödiket. Az államfőkhöz, a nemzetek képviselőihez és minden jószándékú emberhez intézett üzenetemben – melynek témája „A fiatalok nevelése a békére és az igazságosságra” – arra kívántam felhívni a figyelmet, mennyire szükséges és sürgető biztosítani az új nemzedékek számára a személy teljes értékű képzését célzó megfelelő nevelést, beleértve annak erkölcsi-szellemi dimenzióját is (vö. 3. pont). Különösen is hangsúlyozni szeretném, mennyire fontos az igazságosság és a béke értékeire nevelni. Ma a fiatalok némi szorongással tekintenek a jövőre életük figyelmet érdemlő vonatkozásait illetően, úgymint „olyan képzésben részesülni, amely mélységében felkészíti őket a valóság megértésére, a családalapítás nehézségei, a stabil munkahely, valamint ténylegesen hozzájárulni az emberibb és szolidárisabb társadalom építéséhez a politika, a kultúra és a gazdaság területén” (1. pont). Mindenkit arra szólítok, hogy türelemmel és kitartóan keresse az igazságosságot és a békét, hogy őrizze magában a vágyat a helyes és igaz dolgok iránt (5. pont). A béke sosem teljesen megvalósítható, hanem egy cél, amely felé mindannyiunknak törekednünk kell s amelyért mindannyiunknak tennünk kell.
Imádkozzunk azért, hogy az utat olykor fáradságossá tevő nehézségek ellenére ez a mélységes vágy a kiengesztelődés, az igazságosság és a béke konkrét gesztusaiban öltsön testet. Imádkozzunk azért, hogy a nemzetek felelősei újfent készséggel vállalják, hogy elfogadják és elősegítik az emberiség ezen elnyomhatatlan sóhaját. Bízzuk ezen óhajunkat a „Béke Királya” Édesanyjának közbenjárására, hogy a most kezdődő év a remény és a békés együttélés ideje legyen az egész világban.
(Eredeti szöveg itt.)
