Kedves Testvérek!
Különösen is ünnepi a mai vasárnap a Vatikánban a tegnapi konzisztórium miatt, amelyen 22 új bíborost kreáltam. Nagy örömömre szolgált, hogy ma délelőtt velük mutattam be a szentmisét a Szent Péter-bazilikában, az Apostol sírjánál, akit Jézus arra hívott meg, hogy „sziklává” legyen, amire Egyháza épülhet (vö. Mt 16,18). Arra kérlek tehát benneteket, ti is ajánljátok fel imáitokat ezen tiszteletre méltó Testvérekért, akiknek ezentúl még inkább feladata, hogy együttműködjenek velem az egyetemes Egyház vezetésében, és tanúságot tegyenek az Evangéliumról, akár életük árán is. Ezt jelzi ugyanis öltözékük piros színe, a vér és a szeretet színe. Némelyek közülük Rómában dolgoznak, a Szentszék szolgálatában, mások fontos egyházmegyék főpásztorai, egyesek pedig hosszú és megbecsült tudományos és oktatási tevékenységükkel tűntek ki. Annak a testületnek lettek tagjai, amely közvetlenül segíti a pápát az egyházi kommúnió és az evangelizáció szolgálatában. Örömmel fogadjuk őket, emlékezve arra, amit Jézus mondott a tizenkét apostolnak: „Aki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mk 10,44.45).
Ennek az egyházi eseménynek liturgikus keretét Szent Péter Székfoglalásának ünnepe adja, amit előrehoztunk a napi napra, ugyanis annak rendes február 22-i dátumán lesz most Hamvazószerda, a Nagyböjt kezdete. A „szék” (katedra) a püspöknek fenntartott ülőhely, s ebből származik a „székesegyház” (katedrális) elnevezés, amivel azt a templomot illetik, amelyben a püspök vezeti a liturgiát és tanítja a népet. Szent Péter Széke (Cathedra Petri), amit a vatikáni bazilika apszisában Bernini monumentális szobra jelenít meg, Péter és az ő utódai azon különleges küldetését jelképezi, hogy legeltessék Krisztus nyáját, s őrizzék meg annak egységét a hitben és a szeretetben. Antiochiai Szent Ignác már a második század elején egyedülálló primátust tulajdonított a Rómában levő egyháznak, amikor a rómaiakhoz írt levelében úgy köszöntötte mint amelyik „vezeti a szeretetközösséget” (megj.: másutt „elöl jár a szeretetben”, vagy „a szeretet vezetője” fordítás szerepel, ld. pl. Ókeresztény Írók III., Apostoli atyák, Szt. István Társulat, Bp. 1980., 179. o. – ford. megj.). A római közösség eme különleges szolgálata, feladata onnan fakad, hogy ebben a városban ontotta vérét – számos más vértanú mellett – Péter és Pál apostol. Íme, ismét csak a vér és a szeretet tanúságtétele. Péter Széke tehát a hatalom jele ugyan, de Krisztus hatalmáé, ami a hitre és a szeretetre épül.
Kedves Barátaim, ajánljuk az új bíborosokat a Szentséges Szűz Mária anyai oltalmába, hogy mindenkor segítse őket egyházi szolgálatukban és támogassa őket a megpróbáltatásokban. Mária, az Egyház Anyja segítsen engem és munkatársaimat, hogy fáradhatatlanul dolgozzunk Isten népének egységén, s az üdvösség üzenetének hirdetésén minden népnek, alázattal és bátran végezve az igazság szolgálatát a szeretetben.
(Eredeti szöveg itt.)
A délelőtti ünnepi mise kissé elhúzódott, mert a pápa két újonnan kinevezett apostoli nunciust szentelt püspökké a vatikáni bazilikában. Ezért az Úrangyala is csúszott, s a Szentatya elnézést kért a téren várakozó hívektől.
II. János Pálnak szokása volt, hogy vízkeresztkor ő maga szentelt fel néhány püspököt a világ minden tájáról (pl. Ternyák Csaba érseket 1993-ban, Erdő Péter bíborost és Veres András püspököt 2000-ben). XVI. Benedek nem folytatta ezt a vízkereszti gyakorlatot, s csak néhány esetben szentelt püspököt saját maga. Így a mostani alkalom kivételesnek számít.
Az Úrangyala végén boldog Karácsonyt kívánt a Julián-naptár szerint azt holnap ünneplő keleti egyházaknak.
A fő hír azonban az volt, hogy XVI. Benedek bejelentette, február 18-án konzisztóriumot tart, amelyen 22 új bíborost kreál. Korábbi esetekben a szerdai általános kihallgatás során jelentette be a bíborosi kinevezéseket, de az Úrangyala is hasonló alkalomnak számít, ezért nem meglepő az időzítés.
