Kedves Testvérek!
A mai vasárnapi evangéliumi olvasmányban (Mk 1,21-28) Jézus egy szombaton a kafarnaumi zsinagógában prédikál, abban a Galileai-tavi kisvárosban, ahol Péter és testvére, András lakott. A népet ámulatba ejtő tanítást követi a „tisztátalan lélektől megszállt ember” megszabadítása (ld. 23.), aki Jézusban felismeri „az Isten Szentjét”, vagyis a Messiást. Híre hamarosan elterjedt az egész vidéken, amerre csak elhaladt hirdetve Isten Országát és meggyógyítva mindenféle betegséget: szó és tett. Aranyszájú Szent János rámutat, hogy az Úr „hallgatói épülésére váltakoztatja beszédét: a csodákra jönnek a szavak, majd a tanítást ismét csodák követik” (Hom. in Matthaeum 25, 1: PG 57, 328).
Jézus igéje, amivel az emberekhez fordul, közvetlen utat nyit az Atya akarata és saját maguk igazsága felé. Nem így volt ez viszont az írástudók esetében, akiknek a Szentírást számtalan gondolatmenet segítségével kellett megpróbálniuk értelmezni. Továbbá, Jézus hatásos szavához a gonosztól való megszabadítás jelei társultak. Szent Atanáz rámutat, hogy „a gonosz lelkeknek parancsolni s elűzni őket nem emberi mű, hanem isteni”; ugyanis az Úr „eltávolított az emberektől minden bajt és betegséget. Ki kételkedett volna még hatalma láttán… hogy Ő a Fiú, Isten Bölcsessége és Hatalma?” Oratio de Incarnatione Verbi 18.19: PG 25, 128 BC.129 B). Az isteni hatalom nem része a természet erőinek. Isten szeretetének ereje hozza létre a világegyetemet, majd pedig megtestesülvén az Egyszülött Fiúban, s így alászállva emberségünkbe, meggyógyítja a bűn által megrontott világot. Romano Guardini írja: „Jézus egész létezése a hatalom alázattá alakítása… az uralkodó lealacsonyodik a szolgai alakhoz” (vö. Romano Guardini: Az újkor vége – A hatalom. Vigilia Könyvek, 1994.).
Az emberek számára a hatósági hatalom gyakran csak birtoklást, hatalmat, uralmat, sikert jelent. Isten számára azonban a hatalom szolgálat, alázat, szeretet. Azt jelenti, hogy magunkévá tesszük Jézus gondolkodásmódját, amely lehajol megmosni a tanítványok lábát (ld. Jn 13,5), az ember valódi javát keresi, begyógyítja a sebeket, képes az életet odaadó hatalmas szeretetre, mert maga a Szeretet. Egyik levelében Sienai Szent Katalin azt írja: „a hit fényében valójában meg kell látnunk és fel kell ismernünk, hogy Isten a legfőbb és örök Szeretet, s nem akarhat mást, mint javunkat” (Ep. 13 in: Le Lettere, vol. 3, Bologna 1999, 206; vö. Sziénai Szt. Katalin: Levelek, Szent István Társulat, Budapest, 1983.).
Kedves Barátaim! Jövő csütörtökön, február 2-án ünnepeljük Urunk Bemutatásának ünnepét, a Szerzetesek Világnapját. Kérjük bizalommal Szűz Máriát, vezesse szívünket, hogy mindenkor az isteni irgalmassághoz folyamodjunk, amely megszabadítja és meggyógyítja emberségünket, elhalmozva azt minden kegyelemmel és jótéteménnyel, a szeretet hatalmával.
(Eredeti szöveg itt.)
* * *
Megjegyzés:
Hagyomány, hogy január utolsó vasárnapján két gyermek az olasz Azione Cattolica békemenete képviseletében egy-egy fehér galambot enged szabadon a pápa dolgozószobájának ablakából. A galambok többnyire nem azonnal repülnek tova. Most is így történt: az egyik a párkányra ült, a másik visszarepült az ablakon. A pápa nevetve kommentálta: "A pápa házában akarnak maradni! Nem könnyű..." - ti galambot röptetni :)
