Kedves Testvérek!
Nagyböjtnek ez a második vasárnapja Krisztus Színeváltozásának vasárnapja. Nagyböjti utunkon a liturgia előbb a pusztába szólított bennünket Krisztussal, hogy vele együtt szálljunk szembe a kísértésekkel és győzzük le a azokat, most pedig arra hív, hogy vele együtt menjünk fel az imádság „hegyére”, hogy arcán Isten dicsőséges fényét szemléljük. Krisztus színeváltozásának jelenetéről Máté, Márk és Lukács evangélista egybehangzóan számol be. Annak két lényeges eleme van: először is Jézus tanítványaival, Péterrel, Jakabbal és Jánossal felmegy egy magas hegyre, és ott „átváltozott előttük” (Mk 9,2), arca és ruhája ragyogó fényt árasztott, miközben mellette megjelent Mózes és Illés. Másodszor pedig a hegy csúcsát egy felhő fedte be, amelyből hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” (Mk 9,7). A fény és a hang: az isteni fény, ami Jézus arcán ragyog, és a mennyei Atya hangja, aki tanúságot tesz mellette és megparancsolja, hogy hallgassanak rá.
A Színeváltozás titkát nem lehet kiragadni a Jézus által bejárt út kontextusából. Immár határozottan küldetése beteljesülése felé tart, jól tudván, hogy a feltámadáshoz a szenvedésen és a kereszthalálon át jut el. Nyíltan beszélt erről a tanítványoknak, akik azonban nem értették meg, sőt elutasították ezt a lehetőséget, mert nem Isten szerint gondolkoznak, hanem az emberek szerint (vö. Mt 16,23). Jézus ezért hármójukat felviszi a hegyre és felfedi isteni dicsőségét, az Igazság és Szeretet ragyogását. Azt akarja Jézus, hogy ez a fény világítsa meg majd szívüket, amikor szenvedésének és halálának sűrű sötétjén kell átvergődniük, amikor a kereszt botránya elviselhetetlen lesz számukra. Az Isten fény, és Jézus ennek a Benne lakozó fénynek élményével kívánja megajándékozni legszorosabb barátait. Így aztán Ő onnantól fogva belső világossággá lesz számukra, amely képes megvédeni őket a homály támadásaitól. Jézus a legsötétebb éjben is lámpás, amely soha ki nem huny. Szent Ágoston egy nagyon szép kifejezéssel foglalja össze ezt a titkot: „Ami a látható nap a testi szemnek, az [Krisztus] a szív szemének” (Sermo 78, 2: PL 38, 490).
Kedves Testvérek, mindannyiunknak szükségünk van belső fényre, hogy túljussunk az élet megpróbáltatásain. Ez a fény Istentől származik és Krisztus ajándékozza nekünk, Akiben az istenség teljessége lakozik (vö. Kol 2,9). Menjünk fel Jézussal az imádság hegyére, és szeretettel, igazsággal eltelt arcát szemlélve hagyjuk, hogy bensőnket átjárja az Ő fénye. Kérjük Szűz Máriától, aki hitünk útján vezérel minket, segítsen megtapasztalni ezt az élményt a Nagyböjtben azáltal, hogy minden nap találunk néhány pillanatot a csöndes imádságra és Isten Igéjének hallgatására.
(Eredeti szöveg itt.)
Kedves Testvérek!
A mai vasárnap a keresztények egységéért végzett imahét közepére esik, amit január 18-25. között tartunk. Szeretettel kérek mindenkit, hogy csatlakozzon az imádsághoz, amellyel Jézus fordult az Atyához szenvedése előestéjén: „Legyenek mindnyájan egy, hogy a világ higgyen” (Jn 17,21). Az idén az egységért végzett imahét elmélkedése Szent Pál korinthusiakhoz írott első levelének egyik szakaszához kapcsolódik: „Mindannyian el fogunk változni a mi Urunk Jézus Krisztus győzelme által” (vö. 1Kor 15,51-58). Krisztusnak a bűn és a halál felett aratott győzelméről elmélkedünk, azaz feltámadásáról, mint olyan eseményről, ami radikálisan átalakítja mindazokat, akik hisznek Őbenne, s megnyitja előttük egy romolhatatlan és halhatatlan élet kapuját. A Jézus Krisztusba vetett hit átalakító erejének felismerése és befogadása segíti a keresztényeket a teljes egység keresésében is.
Az idén az egységért végzett imahét segédanyagait egy lengyel csoport készítette. Lengyelország hosszú történelme során bátran küzdött a különféle viszontagságok ellen, s ismételten bizonyságát adta hitből táplálkozó nagy elszántságának. Az imént emlegetett szavak ezért Lengyelországban különleges visszhangra lelnek s nagy kifejező erővel bírnak. A századok során a lengyel keresztények spontán megérezték, hogy szabadságvágyuknak lelki dimenziója is van, s megértették, hogy az igazi győzelem csakis akkor jön el, ha azt mély belső átalakulás kíséri. Arra emlékeztetnek bennünket, hogy az egységkeresést akkor lehet realisztikusan folytatni, ha az átalakulás mindenekelőtt bennünk megy végbe, ha engedjük működni az Istent, ha engedjük magunkat átalakítani Krisztus képmására, ha belépünk a Krisztusban való új életbe, mert az az igazi győzelem. Az összes keresztény látható egysége mindig felülről, Istentől jön, és megkívánja, hogy alázattal megvalljuk gyengeségünket és elfogadjuk az ajándékot. Amint azt Boldog II. János Pál pápa gyakran mondogatta, minden ajándék egyben feladat is. Az Istentől származó egység tehát azt a mindennapi erőfeszítést kívánja meg tőlünk, hogy megnyíljunk egymás iránt a szeretetben.
A keresztények egységéért végzett imahét immár hosszú évtizedek óta az Egyház ökumenikus tevékenységének központi elemét alkotja. Az az idő, amit a Krisztus tanítványainak teljes egységéért mondott imádságnak szentelünk lehetővé teszi, hogy mélyebben megértsük, miként fog átalakítani bennünket az Ő győzelme, feltámadásának ereje. Szerdán, a szokásoknak megfelelően a Falakonkívüli Szent Pál-bazilikában zárjuk az imahetet, Szent Pál megtérése ünnepének vesperásával, amelyen a többi keresztény egyház és közösség képviselői is részt vesznek. Nagy számban hívlak benneteket erre a szertartásra, hogy közösen forduljunk imáinkkal az Úrhoz, az egység forrásához. De már most ajánljuk azt fiúi bizalommal a Boldogságos Szűz Mária, az Egyház Anyja közbenjárásába.
(Eredeti szöveg itt.)
* * *
Megjegyzés:
Rómában az ökumenikus imahét nem vasárnaptól vasárnapig tart, hanem mindig a január 25-ét megelőző nyolc napon. Ezáltal két szimbolikus ünnep adja keretét: január 18. az ősi liturgikus hagyományban Szent Péter római székfoglalásának ünnepe (február 22. eredetileg Péter antióchiai székfoglalásának ünnepe volt), január 25. pedig Szent Pál megtérése. Ez is kifejezi, hogy a keresztény egység végső soron Péter és Pál apostolokra, a római egyház „oszlopaira” támaszkodik. A pápa ezért tartja a minden keresztény felekezet által kiemelkedően tisztelt Pál apostol sírjánál az imahét római központi eseményét. A vesperás mint liturgikus forma alkalmas arra, hogy a keresztény felekezetek közös imádságának keretéül szolgáljon.
